A következő irományban Mürón Diszkobolosza elevenedik meg, aki önéletrajzában a hellén sportversenyek különböző számairól is részletesen ír. Kakas Hanna írása
Athénban születtem, szüleim kezdettől fogva olimpikonnak neveltek. Sajnos túl korán jöttem világra, így akkora rajongótábort nem tudtam összegyűjteni, mint Homérosz, ámde mégis volt egy jeles ember, aki a játékokon felfigyelt rám. Ő a méltán híres, athéni szobrász, Mürón, aki később kifaragta szobrom. A játékokat Zeusznak, a legnagyobbnak köszönhetően vezették be, aki Olümpiában birkózott titán apjával, Kronosszal. Az első játék a sztadionfutás volt, amiben Héraklész lábméretének négyszázszorosát kellett meztelenül lefutnunk. Ezt kilenc hónap gyakorlás előzte meg otthonunkban, és még egy a helyszínen. Nem csoda, hogy nem volt nehéz érdemeket szereznem a kettős sztadionfutásban is, mivel lábaim jól edzettekké váltak addigra, mire azt, mint második sportot bevezették, sőt… Szerintem nem okozok meglepetést azzal, ha azt mondom, hogy a hosszútávfutásban is az istenek dicsőségére váltam. Amikor a pentathlont, vagyis az ötpróbát bevezették, kezdtem kicsit megunni a sok „lábalást”, ezért örömest váltottam az igen új, és összetett sportágra. Kevesebb futásból állt, de cserébe bejött a távolugrás, diszkoszvetés, gerelyhajítás és persze a birkózás is. Szerencsére csak hármat kellett megnyerni a teljes pánhellén győzelemért, bár bármikor könnyűszerrel meg tudnám nyerni bármelyiket. Majd bekövetkezett pályafutásom ideiglenes leívelésének időszaka. Utálom az ökölvívást. Egy brutális módszere a fölösleges energiáink levezetésének, ahol fémmel nehezített bőrrel kell másokat ütlegelnünk. Mint az érezhető, e sportban nagyobb érdemeim nincsenek, mert elvből sokszor kihagytam a versenyeket. És amilyen távol áll tőlem az ökölvívás, olyannyira szerettem a tethrippónt, azaz a négyesfogathajtást. Amikor a lóval száguldottam, és a hajam szállott a szélben, igazán szabadnak éreztem magam. Mintha az összes isten a lelkembe szállt volna. Így lettek a hippodromok új otthonaim, és a lovak a legkedvesebb családtagjaim. A lovasversenyt a 33. olimpián hozták be. Ha tehetném, nem tennék említést a következő két sportról, de úgy érzem kötelességem legalább leírni a nevüket: ezek a pankráció és a fegyveres futás.
Életem legdicsőbb pillanata szobrom kifaragása volt. Csupán 326 év választ el az első olimpiánktól, és 450 évvel előztem meg Krisztust, hála Mürónnak, aki apám helyett apám volt. Ez a nagyra tartott, athéni szobrász faragott ki engem bronzból, körülbelül harminc másik alkotásával együtt. Sajnos, az időnek és kémiának köszönhetően, csak a kevésbé értékes márványmásolataim maradtak fent. Mürón diszkoszvetés közben ábrázol, ami egy tökéletes sport volt arra, hogy izmainkkal felvághassunk a többi versenyző előtt. Pláne én. A sok edzésnek köszönhetően testem sokak számára etalonná vált, mind a való életben, mind a művészetekben. Ugyanakkor sokan megkérdőjelezik, hogy valóban olimpikon lennék, hiszen a diszkosz katonák hajítófegyvereként is szolgál. Mürónnal megegyeztünk abban, hogy érzelmek arcomon ne köszönjenek vissza, mert a művön elsősorban a pozícióm a lényeges.
Sok tapasztalatot szereztem a politika terén, hála Theodosiusnak, aki (i. sz.) 393-ban betilttatta számomra igen kedvessé vált olimpiai sportokat. Azóta harcolok azért, mint oktatáspolitikus, hogy visszahozzák legalább a sportágakat. Én nagyra értékelem a hobbiszerű űzését is a sportoknak, de az olimpia egy életérzés, amit mindenkinek meg kellene tapasztalnia. Nép népnek barátja lehet, így búcsút inthetünk a háborúknak. Sokszori próbálkozásaim nem maradtak gyümölcs nélkül, 1896-ban újra bevezették az eseményt. Évek teltek, a népek és érdemek pedig jöttek. Most, 2017-ben a 2020-as olimpiára készülünk, ami Japánban lesz esedékes. Preferált nyelvem a görög, ámde meg tudok szólalni azon népek nyelvén is, akiknek legalább hét kiemelkedő sportolója van.
Remélem Önök is annyira elkötelezettek lettek ezen esemény iránt, mint én, és engedélyezni fogják az olimpiai sportok napi szintű gyakorlását az iskolákban. A testnevelést a különböző sportok színesebbé tehetnék, a gyerekeket pedig lelkesebbé. A terv nem igényelne milliós támogatásokat, hiszen futni, és harcolni bárhol lehet. Csupán harcieszközökre és védőfelszerelésre lenne szükség, de ismerek egy céget (Airsoft fegyvergyártó), akik olcsón legyártanák a szükséges tárgyakat. Ezzel együtt járna a görög nyelvtanulás is, de ahhoz nem feltétlen ragaszkodom, elég, ha a diákok csak az alapszavakkal vannak tisztában. Plusz előny, hogy a tanároknak nem kellene többet a nebulókat csitítgatni, mert egy-egy pentathlonnal vagy pankrációval töltött óra után minden fölösleges energiájukat elvesztenék.
Ajánlom magam és tervem. Céges címem: Római Nemzeti Múzeum. A többi elérhetőségen ne keressen senki, mert az magánlaksértésnek minősül. (Értem ezalatt a British Múzeumot és a Glyptotheket Münchenben.)
