Periklész új foglalkozást választott, bábszínész szeretne lenni. Presits Petra írása következik.
Név: Periklész (Περικλῆς)
Státusz: görög államférfi, szónok, uralkodó, hadvezér
Születési idő: i.e. 495
A nevem jelentése „dicsőséggel övezett”, de a barátaimnak csak Periklész vagyok. Időszámításunk előtt 495-ben jöttem a világra. Attikának az Athéntól északra eső, Kholargosz nevű démoszából, az Akamantisz phüléből származom. Mindkét ágon előkelő családból: Édesapám Xanthipposz, athéni arkhón és hadvezér volt, akit időszámításunk előtt 484-ben cserépszavazással száműzték, de öt évvel később, a Mükalé-hegyfoknál vívott csatában már ő vezette győzelemre a seregünket, ahogyan a hellészpontoszi Szésztosz városának elfoglalásánál is. Édesanyám Agariszté volt, a nagyhatalmú, ám vitatott megítélésű Alkmeónidák sarja, az athéni demokráciát megreformáló Kleiszthenész unokahúga.
Ifjúkoromat visszahúzódva, időmet főleg tanulmányaimnak szentelve töltöttem. A néptől távol tartottam magam, mert sokan úgy vélték, hogy külső megjelenésemben és hanghordozásában hasonlítok Peiszisztratoszra, a zsarnokra. Véleményem szerint ennek semmilyenfajta realitásértéke nincs és nem is lesz. A pletykák sokszor pusztán az irigység tüzes parazsai, melyek nem szabad, hogy kiszúrják az ember szemét, és józaneszét elvegyék. Így arra kérem Önöket, hogy e mások által terjesztett téveszme ne befolyásolja abban, hogy az általam megpályázott bábszínészi pozíciót elnyerhessem!
Státuszom szerint görög államférfi, szónok, uralkodó és hadvezér vagyok. Kiemelkedő és befolyásos államfőként, komoly szerepet játszottam az ókori Athén aranykorában, különösen a görög–perzsa és a peloponnészoszi háború között. A Déloszi Szövetséget Athén birodalmává alakítottam, valamint én vezettem hűséges honfitársaimat a peloponnészoszi háború első két évében. Az időszámításunk előtti 461–429-ig tartó időszakot gyakran nevezik barátaim és ismerőseim – az én, azaz – „Periklész korának”. Hatalmas büszkeséggel tölt el engem, hogy ilyen nagymértékben hozzájárulhattam az ókori Hellász társadalmi és politikai életéhez. Ez idő alatt kiváló referenciára is sikerült szert tennem. Oly nagy hatással voltam az athéni társadalomra, hogy egy halimuszi történetíró, Thuküdidész, „Athén első polgárának” nevezett engem.
Hőn szeretett családomnak kiemelkedő szerepe és vagyona lehetővé tette, hogy a kor legnagyobb mesterétől, Püthokleidésztől tanulhassak zenélni. Abszolút halással rendelkezem, ezért akár báboperákra is tökéletesen alkalmasnak tartom szerény személyemet. Emellett olyan filozófusok társaságában fejlődött kreativitásom, mint Prótagorasz, Zénón vagy Anaxagorasz. Utóbbival igen jó barátok lettünk, nagy hatással volt gondolkodásmódomra és szónoki képességeimnek fejlődésére. E kifejlett képességem bizonyítására a büzantioni felkelés leverése után, Athénba visszatérve kaptam lehetőséget. Mivel gyászbeszédet mondtam a hadjáratban elhunyt katonák emlékére, ez persze nem összekeverendő össze a peloponnészoszi háború alatt elmondott szintén híres gyászbeszédemmel. A lámpaláz veszélye engem soha nem fenyegetett, bátran állok ki más emberek elé és bármilyen szerepet vállalok. (Kivéve talán a politikust, azt már nem vállalnám…) Sokáig tartózkodtam is a politikai élettől, nehogy továbbvigyem a családi hagyományt és az osztrakiszmosz által engem is száműzzenek; inkább a katonai pályát választottam, mely fizikumomat, mozgáskoordinációmat kiválóan megerősítette. Táncjeleneteket is büszkén vállalnék hőn áhított munkám során. Abban az esetben, ha biztosítanák számomra ezt a bábszínészi pozíciót, akkor nem pusztán a szegények számára tenném lehetővé a színház ingyenes látogatását, hanem mások számára is. Valamint felajánlanám ezúton a színház szkénéjének teljes körű felújítását is. Kérem, ne higgyék, hogy ezzel akár egy pillanatra is megvesztegetném drága, leendő munkaadóimat, hiszen a manipuláció már régen nem képezi politikám részét!
Válaszukat az alábbi címre várom:
delosz@hadvezer.gr
Kelt. 2017.11.16
