Drakón, Szolón és Kleiszthenész, az athéni politikusok úgy döntöttek, hogy beadják az önéletrajzukat a Szerencsejáték Zrt. álláshirdetésére. Kleiszthenész annyira szeretné megkapni a munkát, hogy magyar-újgörög bilingvis önéletrajzot küldött el. Szerintetek kié lenne az állás? A lentiekben Steiner Zsombor, Mátyás-Agg Dávid és Bubrik Miklós írásai olvashatók.
Önéletrajz
Drakónnak hívnak, nevem jelentése sárkány. Krisztus előtt 650-ben születtem Athénban. Szülővárosomban töltöttem iskolás éveimet.
Szakmai pályafutásom legmeghatározóbb éve 621 volt, amikor is megírtam az utókor által „drákói törvények”-nek nevezett törvénygyűjteményt. A politikai szerepvállalás lehetőségét továbbra is származási, és nem jövedelmi alapon határozódott meg, így az arisztokrata utódoknak volt a legnagyobb beleszólása az állami ügyekbe.
Én fektettem le az első írásos törvényeket. Ezekben a törvényekben kifejtettem, hogy az emberek a legkisebb rendeletszegésért is halálbüntetést érdemelnek, viszont a szándékos gyilkosoknak nem találtam súlyosabbat. Szigorúságom miatt mások úgy fogalmaztak, hogy vérrel írtam törvényeimet. A szigorral leginkább az előkelő réteg érdekeit szolgáltam, de a démosz számára nagy előrelépés volt a törvényesség kialakítása.
Én a nyilvános tárgyalások híve voltam, ugyanis mindenkinek joga volt tudni, hogy mit követett el a vádlott, és hogy milyen büntetés jár a vétkesnek. A gyilkosság jogi lerendezését egy külön bizottságra hagytam. Ha a gyilkosság szándékos volt, akkor az elkövetőt automatikusan halálra ítéli a bíróság. Nem szándékos emberölés esetén azonban a két fél kiegyezhetett egy megszabott összegben kárpótlásként. Szó lehetett önkéntes száműzetésről is, nehogy az áldozat családja az elkövető meggyilkolásával bosszulja meg rokonuk halálát.
Rá is térhetünk, hogy miért is tartom magam alkalmasnak sorsolónak. Azért, mert sosem bántam kesztyűs kézzel a törvényszegőkkel, és nem fog megviselni azoknak a sírása sem, akiknek nem kedvez Tükhé. Természetesen a legnyomósabb indok az, hogy nagyon szívesen tölteném nyugdíjas éveimet ilyen érdekes munkával.
Kr. e. 638-ban születtem, Athénban. Apám Exékesztidész (a Kodridák leszármazottja), anyám pedig Peiszisztratosz anyjának nagynénje. Mivel atyám családi vagyonunk nagy részét elajándékozta, eladakozta, előkelő származásom ellenére, fiatal koromtól kereskedelemmel foglalkoztam. Ez alatt az idő alatt sokat utaztam, és rengeteg tapasztalatot szereztem. Noha most állásért folyamodom a Szerencsejáték Zrt.-hez, ezúttal nem anyagi megfontolások, hanem az új kihívások vezérelnek.
Amikor szülővárosom már hosszú ideje harcban állt a megaraiakkal Szalamisz szigetéért - a harc folytatására buzdítást pedig büntette a törvény – magamat őrültnek tettetve szavaltam el a nép előtt Szalamisz című költeményemet. Leleményességem elnyerte a polgárok tetszését, így megválasztottak hadvezérüknek, hogy sikeresen meghódítsuk a szigetet. Tehát nemcsak gazdasági kérdésekben, hanem kreativitást igénylő feladatokban is megállom helyemet.
Mivel a Kr. e. 570-es években a démosz elégedetlensége egyre nőtt az arisztokráciával szemben, a társadalmi osztályok között húzódó feszültségek enyhítésére, a békítő szerepre vállalkoztam, amire származásom és foglalkozásom egyaránt alkalmassá tett. Csapatjátékosnak tartom magamat, hiszen a türanniszt nem fogadtam el, mivel azt vallom, hogy „kellemes hely az egyeduralom, csak nem lehet belőle kiszállni”.
Széleskörű vezetői tapasztalattal rendelkezem, ugyanis korábban arkhón voltam (Kr. e. 594), később pedig reformokat vezettem be. Büszke vagyok arra, hogy eltöröltem az adósrabszolgaságot, elengedtem az adósságokat, azaz megvalósítottam a teherlerázást (szeiszakhteia). Ez volt a szegények legfontosabb követelése. Reformjaim hasznosságát látva rám bízták a közügyeket, és felkértek egy új alkotmány megírására. Olyan alkotmányt – és munkahelyet – tartok ideálisnak, ahol az ember szabad, az egyénnek joga és kötelessége a véleménynyilvánítás, de az illető felelősségre vonható szavaiért és tetteiért. Az alkotmányban ezért arról is rendelkeztem, hogy azt az athénit, aki nem áll ki a vitázó felelek közül egyik mellett sem, meg kell fosztani polgárjogaitól.
Timokratikus alkotmányom legfontosabb ismérve, hogy négy vagyoni osztályba sorolja az athéniakat, gabonában és borban számított éves jövedelmük alapján:
- pentakosziomedimnoszok (ötszázmérősök – éves jövedelmük meghaladta az 500 mérőt)
- hippeiszek (lovasok – éves jövedelmük 300 és 500 mérő közötti)
- zeugitészek (ökörfogatosok – éves jövedelmük 200 és 300 mérő közötti)
- thészek (napszámosok – éves jövedelmük 200 mérő alatti).
Ez az államrend csupán vagyoni alapon tagolja a társadalmat, tehát a vezető réteghez nemcsak arisztokraták tartozhatnak, hanem akár gazdag kereskedők és iparosok is, akiknek ezzel nő a szerepük a hivatali életben és katonáskodásban is. Megpróbáltam a vérségi szempontok helyett inkább az általam is ismert, munkával szerezhető vagyon irányába tolni a hangsúlyt. Vallom, hogy a kemény munkával szerzett vagyon nem hoz szégyent senki fejére, és igazságosabbá teszi a hatalom eloszlását. Célom az volt, hogy megszüntessem a polgárok közötti származási különbségek nagy részét.
E besorolás szerint történt az adófizetés, a tisztségviselés és a katonáskodás is. A hadseregben az első két törzsből került ki a lovasság, a harmadik osztály adta a nehézfegyverzetű, a negyedik pedig a könnyűfegyverzetű gyalogságot.
Arkhónok csak az első csoportból kerülhettek ki. A thészek (napszámosok) nem viselhettek állami hivatalt, de tagjai voltak a népgyűlésnek (ekklészia) és az esküdtbíróságnak (héliala, 6000 fő). A népgyűlésen hozták a törvényeket. A hivatalnokokat egy évre választották, s a visszaélések elkerülése végett egy hivatalra több embert jelöltek ki. Itt is megpróbáltam az alacsonyabb rétegeknek kedvezni, hiszen a legtöbb vitás ügyben az esküdtbíróságra bíztam a döntést, így a népet bevettem az egyéb állami ügyek intézésébe.
Volt arkhónokból alakítottam meg az Areioszpagoszon ülésező tanácsot (Árész-domb tanácsa), aminek én magam is tagja voltam, és ennek ellensúlyozására létrehoztam egy 400 főből álló második tanácsot (bulé), aminek tagjai közé a négy törzs (phülé) mindegyike 100-100 főt küldött. Előzetes javaslatuk nélkül semmit sem lehetett a népgyűlés elé terjeszteni, az Árész-domb tanácsa (3-9 fő) pedig a legfőbb felügyelő volt.
További fontos intézkedéseim a kereskedelem fellendítését szolgálták: támogattam az olívaolaj kivitelét, viszont betiltottam a többi élelmiszerét. Pénz- és mértékreformom segítette a Fekete-tenger felől érkező gabonabehozatalt, valamint vagyon- és munkaügyi szabályokat is bevezettem. Drakón túl szigorú törvényeit eltöröltem, ezek közül csupán a gyilkosságért járó halálbüntetést tartottam meg. Lehetővé tettem, hogy az athéniak szabadon végrendelkezzenek. Törvényeim érvényességét száz évben szabtam meg. Remélve, hogy honfitársaimnak így lesz idejük megszokniuk az új törvényeket, tíz éves külföldi útra indultam.
Szabadidőmben szívesen írok verseket, főleg az elégiákat kedvelem, s írásaim központjában az athéni társadalom politikai és erkölcsi problémái állnak. Fontosnak tartom még megemlíteni fejlett igazságérzetemet és soha meg nem szűnő tudásszomjamat.
Noha eddigi pályafutásom során sok pozíciót kipróbálhattam (arkhón, hadvezér, törvényhozó, jogtudós, költő), s a „hét görög bölcs” egyikének tartanak, nagy tudásszomjamat mindvégig megőriztem: „Bárha öregszem, még egyre sokat tanulok.” Ezért kérem Önöket, hogy adjanak egy lehetőséget, hogy az Athénban bevetett széleskörű jogi és gazdasági ismereteimmel most egy állami tulajdonban lévő vállalat korrupciómentességéhez és gazdasági fellendüléséhez járuljak hozzá.
Σόλων
Szolón
A nevem Kleiszthenész. Kr. e. 565-ben születtem Athén városában, ahol jelenleg is tartózkodom. Szívemhez nőtt ez a város, nem szerettem volna, hogy leáldozzon fényes csillaga, így próbáltam megtartani régi, nagy fényében. Ez csak úgy volt lehetséges, ha valami újat mutatok a démosznak. Olyasvalamit, ami a népért, a nép akaratáért szól. Bár magam is arisztokrata vagyok, rájöttem, hogy mecénás embertársaim kicsit sokat gondolnak magukról. Lehet, hogy mély a zsebük, és értenek valamit a politikához, de mindig magukból indultak ki. Több intézményt kellett létrehozni, ahova a közrendűeket is be tudtuk avatni. Így jött létre egy demokratikusabb berendezkedés. Ezeket az intézkedéseket a kisebb gyerekek már a „Kleiszthenész bácsi reformjaiként” emlegetik. És a már említett, új intézmények: az Attikai-félszigetet három nagy részre (szárazföldi, tengerparti, és mezőgazdasági) osztottuk, majd ezeket további tíz részre, és ezek lettek a phülék (φυλη) a trittüszökből. Körülbelül hét évvel ezelőtt létrehoztuk a Népbíróságot (εκκλησια), amely minden gondot – legyen az bel- vagy külpolitika, gazdaság, háborúskodás – megbeszél, bizonyos felvetéseket cenzúráz, jóváhagy. A következő fontos intézmény a Bíróság (δικαστήριο), melynek 6000 tagját ugyancsak sorsolással választjuk ki. Majd következik az Ötszázak Tanácsa (βυλέ), melyekbe a phülék 50-50 embert küldhetnek (maguk közt kisorsolva az ötvenet). Ezek után a Hadvezértanács (στρατηγος) jön, és ezt követi az arkhónok (Αρχων) intézménye, ahol a legnemesebb és legbölcsebb politikusok foglalnak helyet – és itt is sorsolnak.
Azért szeretnék a Szerencsejáték Zrt. munkatársa lenni, illetve arisztokrata származásomat és jelenlegi anyagi helyzetemet tekintve valamifajta adományozója lenni a társaságnak, mert tudniillik magam is rajongok a szerencsejátékokért.
Το όνομά μου είναι Κλεισθένης. Γεννήθηκα το 565 π.Χ. στην πόλη της Αθήνας, όπου σήμερα μένω. Αγαπώ αυτή την πόλη με όλη την καρδιά μου, και δεν ήθελα να χαμηλώσει το φωτεινό αστέρι της, γι 'αυτό προσπάθησανα διατηρήσω τη παλιά δόξα της. Αυτό μπορεί να πραγματοποιηθεί αν θα δείξω κάτι νέο στοδήμο . Κάτι στους ανθρώπους και στο λαο. Αν και είμαι αριστοκράτης, έχω διαπιστώσει ότι οι συνάδελφοί μου σκέφτονται περισσότερο για τον εαυτό τους. Μπορεί να έχουν γεμάτη τσέπη και να ασχολούνται με την πολιτική, αλλά σκέφτονται πάντα μόνο τον εαυτό τους . έπρεπε να δημιουργήσουμε περισσότερα θεσμικά όργανα, για να συμμετέχει και η δημόσια τάξη. Έτσι δημιουργήθηκε ενα δημοκρατικότερο πολιτικό σύστημα . Αυτά τα μέτρα ονομάζονται από τους νεότερους "μεταρρύθμισεις του θείου Κλεισθένη". Να ποια είναι τα νέα θεσμικά όργανα που αναφέρθηκαν παραπάνω: Διαχωρίσαμε τη χερσόνησο της Αττικής σε τρία βασικά μέρη Και μετά διαχωρίσαμε το κάθε μέρος σε δέκα μέρη. Αυτά ονομάζονται τριττύες. το τρίτιο,. Περίπου πριν από επτά χρόνια ιδρύθηκε η Εκκλησία του Δήμου το Λαϊκό Δικαστήριο , στην οποία όλα τα προβλήματά , είτε εσωτερικά ή εξωτερικά, ή οικονομίκα ή στρατιωτικά , συζητιούνται , και ορισμένες προτάσεις εγκρίνονται ή απορρίπτονται. Ο επόμενος θεσμός είναι το δικαστήριο, του οποιου 6000 μέλη εκλέγονται με κλήρο . Μετά ιδρύθηκε τη βουλή των 500 , στην οποία κάθε φυλή στείλει 50 άτομα. ύστερα τη των , ακολουθούμενο από το ίδρυμα του Αρχόν. Εδώ είναι οι πιο ευγενείς και σοφότεροι πολιτικοί στον κόσμο. Και εδώ είναι.
